Mozgalmi politizálásból parlamenti mandátum – beszélgetés Jámbor Andrással

Új Egyenlőség

Ellenzéki szempontból a választások egyik eredménye, hogy egy pártpolitikai téren kívüli, új jelölt képes volt egyéni parlamenti mandátumot szerezni. Jámbor Andrással beszélgetettünk, aki a Szikra Mozgalom támogatásával tudott egy olyan kerületben győzni, ahol korábban a Fidesz-KDNP győzött. Van-e mozgalmi út az ellenzék számára? Jámbor András a Mérce főszerkesztője, alapítója volt. Ezzel szerzett ismertséget ahhoz, hogy képes legyen a Szikra támogatásával (MSZP és a Párbeszéd jelöltjeként) elindulni az előválasztáson, és a papírforma ellenére meggyőzően megnyerte azt. Már ez az eredmény is feltűnő volt, és előrevetítette az országgyűlési választáson való győzelmet is. A beszélgetés során főképpen azt néztük meg, hogy van-e „mozgalmi út” egy kampányban. Jámbor András szerint ők valójában terepmunkában azt végezték el, ami a kötelező lett volna mindenkinek. Folyamatos utcai jelenlét volt, illetve egy pont után már ajtóról-ajtóra jártak, és helyi jelölt-helyi ügyek tengely mentén szólították meg a választókat. Ennek hatásosságát jól mutatja, hogy egyéniben kb. 1,5% százalékponttal felülteljesítették a listán szerzet szavazati arányt. Állítása szerint ez a kampány attól volt sikeres, hogy képes volt jelentős humánerőforrással gazdálkodni, hiszen a baloldali aktivisták – főleg a hagyományos pártokon kívüliek – nála találták meg azt a terepet, ahol segíthették a kampányt. Ez országosan már nem működhet ennyire hatékonyan, és kérdéses ennek kistelepülési alkalmazhatósága is. Arról is szó esett, hogy milyen politikai szerepet kíván magának. Választói logika alapján egyéni képviselő, akinek fő terepe a VIII.-IX. kerület. Ugyanakkor a média érdeklődése alapján sokkal inkább látszik egy országos terep is. Jámbor szerint még nincsen kialakult válasza erre. Kétharmaddal szemben nehéz politizálni a parlamentben, de a helyi ügyek miatt mégis csak kötelességei vannak. Az egyébként nem merült fel, hogy ne vegye fel a parlamenti mandátumot. A beszélgetés során arról is szó volt, hogy hol látja a Szikra Mozgalom jövőjét? Mennyire lehet pártpolitikai logikán beszéni róluk, és legfőképpen hogyan tudnak hatni az ellenzéki politizálásra?